RSS

2009. október 31., szombat

Az olvasás bűvölete

Miközben ma utaztam a buszon, azon gondolkoztam, hogy vajon miről kellene írnom.


Bár az óra szerint mindjárt vasárnap van, nem igazán vagyok még álmos.... ezért lesz ma is bejegyzés.

Elsősorban az alkotás szeretete miatt írom a blogomat, de a másik nagy szenvedélyemről is muszáj írnom. Ez pedig az olvasás. Ezt mindenképpen a szívügyemnek érzem, különösem mostanában. Talán öregszem... Olvasgatok a neten, és sajnos azt tapasztalom, hogy a fiatalok egy része még büszke is arra, hogy nem olvas könyvet (természetesen nem általánosítani akarok itt, senkit nem áll szándékomban megbántani).

“Egy olyan ember, aki nem olvas könyveket, semmivel sem különb annál, mint aki nem tudja elolvasni őket.”


Többször fogok könyvajánlót is írni, most is szeretnék egyet a figyelmetekbe ajánlani. James Patterson a szerzője, a mű címe pedig: Sam levelei Jennifernek. Könnyed, kicsit romantikus, kicsit szomorú - "limonádé" kategória. Lehet, hogy a hiba az én gépezetemben van, de ha már olvasok, akkor szeretek elmerülni a történetben.

A főszereplő egy harmincas éveiben járó nő (Jennifer), aki egy chicagói napilap munkatársa. Egyik nap telefonon hívják, hogy a szeretett nagymamája (Sam) kómába esett. Jennifer azonnal autóba ül, és Genevába utazik a mamájához. A nagyi házában egy köteg levelet talál, ami neki volt címezve. Miközben Jen a leveleket olvassa megelevenedik előtte a múlt, ami sok érdekességet tartogat. Jennifer is nehéz terhet cipel, nemrég halt meg imádott férje, és gyermekét is elveszítette. Genevában összetalálkozik gyermekkori játszótársával, az immáron orvos Brendannal. A fiatalok szerelembe esnek, de egy súlyos betegség beárnyékolja boldogságukat... Vajon hogyan alakul a sorsuk? Meggyógyul-e a nagyi? A könyv végén minden kiderül.
Tényleg ajánlom figyelmetekbe, izgalmas könyv.

6 megjegyzés:

Klucsik Gábor írta...

ahogy jósoltad is, tegnapi bejegyzésedet ma olvastam, de sebaj, akkor is jó volt, szerintem megint érdekes a téma, felkeltetted az érdeklődésemet a könyv iránt - hát az olvasás terén engem nem kell motiválni, mostanában sokat kell olvasnom, igaz kommunikációval kapcsolatos könyveket, de ezeket érdekesnek találom, szóval így egyáltalán nem úgy élem meg, mint anno a kötelező olvasmányokat, persze ezek nem olyan könyvek, amik kikapcsolnának, ha olvasok belőle 50 oldalt, akkor már sok gondolattól nem tudok szabadulni, lefáraszt, míg egy nem szakkönyvet akár 2-3 nap alatt is elolvastam, azért ilyen szempontból jó volt a buszozás - bár sokszor szenvedtem a sötétséggel, hiszen tudod reggel - este utaztam, mondjuk ezt a problémát a pda-n történő olvasással áthidaltam. Fő témádhoz visszatérve tényleg sokan nem olvasnak és erre még büszkék is, igaziból azt érzem a fő gondnak, hogy ha valaki keres valamit, akkor azt az interneten keresi (ez még nem gond), de feltétel nélkül azt elfogadja, amit ott talál (akkor is, ha semmilyen könyvvel, szakember véleményével sincs alátámasztva), sőt, bele se gondol, hogy az csak egy vélemény, lehet az másképp is, mert mindent sok féle módon meg lehet közelíteni. (Persze ezt nem csak én gondolom így:"Mind a szakértői rendszerekben, mind a keresőrendszereken a következtetések, vagyis a reprezentált tudás feldolgozása (a felhasználó igényei szerint) koherencia szabályok alapján történik, amelyeknek lényege, hogy az információk kiértékelése azon alapszik, hogy ezek mennyire egyöntetűek, mennyire összefüggőek egymással és más korábban már elfogadott információkkal. Ennek különösen akkor van jelentősége, ha az információk olyanok, amelyekkel kapcsolatban nincs előzetes tudásunk, vagyis megértésünk szokásos alapfeltétele nem tud működni, s így a szokásos módon nem tudunk valósághűségükről, hitelességükről képet alkotni. Forrás: http://www.mek.iif.hu/porta/szint/human/media/hozseb1/hozsb1.htm ") Egyébként tesóimon is látom, hogy egyáltalán nem olvasnak, nem lehet őket rávenni, nem tudom mi ennek az oka manapság, csak sejtem: pl. eltérő oktatási módszerek, hozzászoknak a szemléltetéshez (nagy mértékű vizuális ingerekhez), meg persze vannak trendek, most a fiatalok körében ahogy én látom ciki bevallani, ha valaki olvas, max. az ilyen jó vastag könyveket, felsőoktatásban szerintem pont az a ciki, ha valaki nem olvas, bár némelyik szakdolgozó esetében olyan érzésem van, mintha én bírnám rá először az olvasásra, nem tudom. Egyébként ez az olvasás szerintem pont olyan, mint pl. a Győzike show anno: senki nem látja, ha kérdezed, de mindenki tudja, mi van benne, azaz önbevallás esetén szerintem nem lehet mérni az olvasást, mert a válasz esetén szerintem a választ adó mérlegeli, hogy nehogy olyant mondjon, ami ciki. (Könyvtár kölcsönzési statisztika se jó szerintem a mérésre, mert hányszor van olyan, h kihozok egy könyvet, és csak egy kis részt tudok belőle elolvasni, vagy csak jóval később, vagy rájövök, hogy mégsem ez kell nekem). Na bocsi mindenkitől a hosszú megjegyzésért...

Kitta írta...

Én is ma olvastam a bejegyzést. Azt gondolom, hogy nagyjából az az oka annak, hogy mindenki (nem csak a fiatalok) hanyagolja a könyveket, hogy az átlagember jóval többet ül a számítógép előtt manapság, mint mondjuk 6-8 évvel ezelőtt. Mostanság, ha valamiről információ kell, akkor rákeresünk google barátunk segítségével, vagy letöltjük röviden, esetleg film formátumban. Ez sokkal gyorsabb, egyszerűbb, kézenfekvőbb, mint elolvasni egy könyvet.
Amúgy nekem azok a könyvek tetszenek általánan, amiben van szerelmi szál, de elfér némi humor is. Ilyen volt például Stephanie Meyer-től az Alkonyat című könyv. Aztán a másik típus amit szeretek, mint pl. Havas Henrik, Vujity Tvrtko írásai. Kicsit hatásvadász, esetenként erőltetett, de azért ajánlom mindenkinek.
Timi, ez a könyv, ami ihlette a bejegyzést könyvtári? Vagy hogy leltél rá? Miért választottad ezt? És egyáltalán, mi alapján szoktál kiválasztani egy könyvet? :) Tök érdekesek ezek a szokások, úgyhogy írjátok le minél többen pls.

Klucsik Gábor írta...

Ezek tényleg érdekes szokások, számomra sokat számít a könyv kiválasztásánál, megitélésénél annak borítója, papírjának minősége, nyílván a jobb minőségűeket preferálom, egyszerűen rossz érzéssel tölt el, ha a papír nem fehér, hanem szürkés. Egyébként pedig inkább a saját, mint a könyvtári könyveket olvasom szívesen, ha valami érdekel, megveszem. Egyébként tényleg sok időt töltünk internet előtt, sajnos. A hatásvadászos könyveket én is szeretem, de pl. anno mindkét terézanyus könyvet olvastam, szóval az a kategóia is oké számomra. Amit nem szeretek, ha valaki látszólag tudományosnak állítja be a könyvet, aztán csak sztorizgat.

Kitta írta...

Én pl. szeretem elolvasni az előszót, vagy a borítót, átpörgetni, vannak-e benne képek stb.. Ha van rá mód, akkor neten rá is szoktam keresni, hogy milyen vélemények vannak róla netes fórumokon. Aztán ha az összkép tetszik, akkor elkezdem olvasni. De már többször volt olyan, amikor ezeken a rostákon átment a könyv, de az író stílusa egyszerűen nem kötött le (független attól, hogy érdekes volt-e a sztori, vagy sem). Ilyen volt például Frei Tamás könyve az Egy riporter dossziéja. Hiába érdekel a téma, valamiért Frei stílusa nem jött be, unalmasnak találtam. Így félbe is hagytam.
Előnyben részesítem más tulajdonát olvasni. Egy élmény az is, ahogy becserkészed a könyvet valakitől, vagy könyvtárból. :) De közrejátszik az is, hogy egyelőre a könyvvásárlás nem fér bele a költségvetésbe. Lehet ez a későbbiekben változni fog.
Gábor, melyik kommos könyvekre gondoltál, mikor mondtad, hogy érdekesek? Én is olvastam annak idején néhányat, de csak egy-kettő kötött le, a többi muszájból volt terítéken.

Klucsik Gábor írta...

Hát mondjuk nekem is a legnagyobb élményt az hozza, ha valaki személyesen mondja, hogy azt megéri elolvasni és kölcsön is kapom a könyvet, mert így sokkal másabb az érzés, valahol keresem, hogy miért is gondolta, hogy ezt nekem el kellene olvasnom.
Kommos könyvek közül pl. Niklas Luhmann: Bevezetés a rendszerelméletbe c. könyve most leköt, olyan gondolatok vannak benne, amik egyébként nem jutnának eszembe. De az első megjegyzésembe idézett forrás is lekötött, eszembe nem jutott volna egyébként arra gondolni enélkül, hogy pl. a neten megszűnik a kezdet-vég, azaz megírja Timi a cikkét és megjegyzések formájában ugyebár folyamatosan kiegészül időbeni korlát nélkül, míg egy könyvnek/újságnak lezárul a kézirat, és még számtalan más jó gondolat van benne, szerintem érthető stílusban. Egyébként ez nem személyhez kötődik, hiszen míg Horányi Özséb ezen írását egyszerű olvasni, más írását meg igencsak nehéz megérteni, de tőle szintén érthető és számomra érdekes volt a Társadalmi kommunikáció mérnököknek írása is. Amit még szintén érdekesnek találtam, az Csepeli György nemzetekről, internetes nemzetekkel kapcsolatok írása is érdekelnek, valamint Rudas Tamás módszertan előadásait is élvezem. Persze biztos meghatározza mindezt, hogy alapvetően érdekel az internet természete, az ott érvényes társadalmi viszonyok.

Cserfescsillag írta...

Ez a könyv a sajátom. Szeptember elején vettem. Elsőként a borító fogott meg, aztán elolvastam az előszót, és már akkor tudtam, hogy nagyot nem tévedhetek. :)