RSS

2009. november 2., hétfő

Nem túl vidám bejegyzés...

A mai bejegyzésem nem túl vidám, nem is "vita - téma". Tény. Van egy kis barátnőm, aki nagyon beteg. Sajnos az állapota nem javul, sőt... Mostanában nagyon rosszul van. Arra kért, hogy készítesek neki valami ékszert, mert az nagyon sok erőt adna neki.
16 éves, idén lőtték ki a fülét, ezért két pár fülbevalót készítettem neki. Az egyik egy cseresznyés (gyurmából), a másik gyöngy (erről teszek fel egy fotót is, ami sajnos nem sikerült jól). Ma fel is adtam, remélem tényleg örülni fog neki.


Hogy miért osztom ezt meg veletek? Többek között azért, hogy kicsit mindenki átértékelje a dolgokat az életében. Folyton panaszkodnak az emberek (jól van tudom, a magyarok többsége pesszimista), hogy semmi nem jó. Ennek a kislánynak 4 éves kora óta "semmi nem jó" az életében, de nem adta fel. Annak ellenére nem, hogy a betegsége kapcsán elveszítette a hallását is. Egy időben jobban volt, de sajnos mostanában nagyon sokat romlott az állapota. Minden embernek a maga baja a legnagyobb természetesen...

Már eddig is sokan segítettek neki, remélem egy kis vidámságot visznek az életébe az "alkotásaim".

Nem akartam senkit sem lehangolni, de nem lehet csukott szemmel járni. Figyeljünk oda egymásra!

8 megjegyzés:

toritextil írta...

én szerencsére túl vagyok ezen a korszakon, hogy sajnálgatom magam, és valahányszor rossz kedvem van, lelkiismeretfurdalást érzek, hogy a fenébe is, mi is a bajom??

jó, igaz, hogy mindenkinek a maga problémája a legnagyobb, de ha reálisan gondolkozunk, rá kell, hogy jöjjünk, hogy akkor is van, akinek sokkal rosszabb, és inkább értük kellene tenni valamit, de legalábbis nem foglalkozni a saját butaságainkkal annyit

jó, hogy megírtad ezt a bejegyzést!!

és megírhatnád majd azt is, mennyire örült a leányzó :)

Klucsik Gábor írta...

csatlakoznék én is, tényleg jó, hogy megírtad ezt a bejegyzést, bízok benne, hogy sokakat elgondolkodtat,hát én is ismerek pár embert, aki mindig sajnáltatja magát, pedig ha tudna, hogy másnak mennyivel rosszabb... és persze én is kíváncsian várom a beszámolódat!

Cserfescsillag írta...

Mindenképpen megírom, hogy mit szólt hozzá a Juli. Egyébként meg nem szabad siránkozni, mert az élet szép!

Kitta írta...

Az élet szép, csak tele van k*cs*ggel. :D

A magyar mentalitásban még az a szép, hogy a többség az alapján él, hogy: dögöljön meg a szomszéd tehene is. Tehát ha nekem vmi rossz, akkor legyen másnak is az, viszont ha másnak jó, akkor rohadjon meg miatta. Szomorú, hogy ez jellemző.
Julinak kitartást és sok erőt kívánok a megpróbáltatásai során. Erősebb, mint mi együttvéve. Pedig olyan fiatal még.. :S

Klucsik Gábor írta...

hát Kitta, azt hiszem, jól összefoglaltad, tényleg ez van. szerencsére azért jártam már keleten-nyugaton, más országban egyáltalán nem tapasztalom ezt, sőt... pl. szeretnék úgy közlekedni itthon, h csak közelítek a zebrához és már áll mindkét irányból a kocsisor és ez csak 1 a sok egyéb filmesség közül, amit tapasztalni, persze mindenhol van kocsog, de közel nem ennyi.a másik, amit utálok, ha valaki nem tudja külön választani a melót és a magánéletet, azaz a melóban tölti ki a problémáját/dühét.

Kitta írta...

Na igen, ez a mentalitás szerintem Magyarországon valamiért túlságosan elterjedt. Ki tudja miért.. mi sem vagyunk másmilyenek, mint a szomszédos országokban lakók. Talán a történelem az oka? A politika? A pénz? Én nem tudom, de alap, hogy mindenki mindig mindenért mást okoljon. Talán ettől jobban érzi magát az ember. Bár könnyebb úgy fejlődni, ha néha azért felismeri az egyén a saját hiányosságait is. Ritka az olyan, tisztelet a kivételnek.

Nekem szerencsére eddig egyszer volt csak hasonló problémám, mint amit Gábor írt (munka/magánélet elkülönítése). Akkor sajnos nem volt megoldás, egyszerűen rossz volt a munkahelyi légkör. Szerintetek mi lehet a megoldás egy ilyen problémára? Kézenfekvő lenne az, hogy beszéljék meg a felek. Viszont ha valakiben nincs annyi intelligencia, illetve tolerancia a másik irányába, hogy ne vigye a munkahelyére az otthoni gondokat, akkor attól nem igazán remélhető, hogy hajlandó legyen tárgyalni erről az afférról.

Klucsik Gábor írta...

Igaziból én itt a munka/magánéletnél arra gondoltam, hogy tudom, páran pl. nekiállnak órán erről beszélni a hallgatókkal vagy éppen ezért ingerültek velük/mutatják ki hatalmukat és ez szerintem nem oké. Megoldást meg persze nem tudok. A viselkedésre visszatérve alapvetően így szocializálódunk, ezt a viselkedésmintát látják sokan, én nem tudom, hogy ez honnan ered. Ma volt mondjuk Nemzetek Europában órám, ott ma a görögökről volt szó, de megkímélnéletek Titeket a tudományos dolgoktól :) Én nem tudom, honnan ered ez a fajta viselkedés, nyílván összetett okok vannak, nem hiszem, hogy pénz kérdés lenne a viselkedés, politika befolyásolja valamelyest az biztos, pl. most a h1n1 oltás kapcsán világossá vált, hogy nem csak a kormány nem legitím, hanem az egészségügyi minisztérium sem. csak igaziból még Romániában (Erdélyben, Bukarestben egyaránt) jobb dolgokat tapasztaltam, mint itthon, pedig mondjuk úgy, hogy ott sem rózsás a helyzet -bár azért már annyira nem is rossz. Érdekes ez az egész.

Zsenilia írta...

Szia Timi!
Ha van rá lehetőség akkor én is szeretnék késszíteni egy fülbevalót a kis barinédnak.
Üdv.: Timi